phpGACL telepítés/szívás

Egy komoly projekt komoly eszközöket igényel. Mivel nekem van most egy komolyabb projektem ezért kellett keresnem egy komolyabb eszközt, nevezetesen egy jogosultság kezelő rendszert php-ben. Még régebben olvastam egy cikket, melyben először merült fel a phpGACL neve. Már akkor elhatároztam, hogy ki fogom próbálni, de mostanáig nem volt alkalmam felhasználni. Elolvastam szépen a manual-ját, és konstatáltam, hogy percek alatt lesz egy profi jogosultság kezelő rendszer a kezemben. Na persze! A manualban az Install rész kb fél oldal képek nélkül, amiböl kiderül, hogy itt bizony hibalehetőség fel sem merülhet. Legalábbis troubleshot részt nem raktak bele ebből gondolom. Én határozottan egy bugba futottam, bár nem phpGACL bugba, hanem MySQL bugba, csakhogy ezt nem tudván túrtam a forráskódot vagy egy órát. A hiba akkor derült ki amikor az SQL dumpot betoltam phpMyAdminba és lefuttattam: Error: 1071 (Specified key was too long; max key length is 1000 bytes). Velem aztán nem fognak kiszúrni egy ilyen hibával! Az adatbázis illesztését átállítottam latin2_hungarian_ci-re, így már lefutott az SQL hiba nélkül. Gondoltam próba szerencse: visszaállítottam az illesztést utf8-ra és csodák csodájára a MySQL-t már annyira nem zavarta, hogy túlléptük az 1000 byte-os álomhatárt. Tehát egy kis összefoglaló:

Hiba: MySQL #1071 hibát dob, ami miatt nem tud települni a phpGACL adatbázisa (vagy egyéb progié)

Megoldás: Az adatbázis illesztését állítsuk latin2_hungarian_ci-re (lényegében bármelyikre, amelyiknél egy karakter kevesebb bájton tárolódik mint az utf8-nál) amíg az adatbázis üres, futtassuk le a dumpot, majd állítsuk vissza az illesztést utf8-ra!

Mostanság

Figyelem! Filozofálás következik!

Mostanság a látszat korában élünk. Boldognak, gazdagnak, híresnek, szépnek próbálunk látszani. Miért? Tényleg azért, mert ez tesz boldoggá bennünket vagy csak elvárásoknak akarunk megfelelni? Mostanság túl sok dolgot azért teszünk, mert elvárják, ez engem frusztrál. Miért kell megfelelnünk állandóan másoknak? Gondolkodom rajta, próbálok ellene tenni, de csak nem megy. Irigylésre méltók a gyerekek, mert ők olyanok amilyenek. Nem akarnak másnak látszani, természetesen viselkednek, nem játszanak szerepeket, csak hát ugye ez felnőtt korban már nehéz. Mit fognak gondolni mások? Ez az egyszerű kérdés sokszor felmerül és változtat meg sok mindent. Többnyire a válasz az, hogy leszarom, de valójában nem. Esetleg néhányszor igen, de a tudatalatti ilyenkor is dolgozik. Talán félünk, hogy a valódi énünket nem is kedvelnék annyira a barátaink vagy miért kell ez a sok púder? Ha ezt a média csinálja tényleg, akkor idióták vagyunk, nem gondolkozunk, hagyjuk, hogy totál idegen emberek irányítsák az életünket. Én ezt nem akarom, de önkéntelenül is lapátolják az arcomba a sok marketing szöveget. Mostanság a látszat nagyon fontos, hisz kit érdekelsz, ha nem vagy szép, gazdag, népszerű, vicces, stb.? SENKIT! Ez lehet az oka, hogy belemegyünk ebbe a játékba, legalábbis én így érzem. Szívesen kipróbálnám egyszer milyen lehet maszk nélkül! Na majd talán egyszer…