{lang: 'hu'}

Régen frissült a blog, ami leginkább a lustaságomnak tudható be, mivel téma az lett volna bőven, csak valahogy nem akaródzottak megírni a cikkek. De most szakítok ezzel a rossz szokással és elképzelhető, hogy a jövőben gyakoribb frissítésekre lehet számítani, illetve a régről felgyülemlett cikk alapanyagokat összegyűjtöm és publikálom.

Egy jó ideje a blogra csak szakmai cikkeket publikálok, ám mivel az IT-n túl számos más téma is érdekel és akár már meg is fogalmazódott bennem egy adott vélemény, ezért elhatároztam, hogy szélesítem az írások témáinak körét. Például meglehetősen gyakran jutnak eszembe érdekes, olykor-olykor eszement ötletek, amelyek talán gondolatébresztőül szolgálnak néhányotoknak. Következzen is rögtön az első!

Hétfő délelőtt 10 óra van, verőfényes napsütés egy szép őszi hét kezdetén. Hazafelé tartok az orvostól és azon jár az eszem, hogy milyen csodás is lenne ilyen időben kiülni a Bikás parkba és ott végezni a munkámat. Azonban hamar elkedvtelenedek, mert ráeszmélek, hogy a céges gépem utángyártott vadi új akksija nagyjából egy órát bír legjobb esetben is és sajnos egyelőre még az órabérem nem üti meg azt a szintet, ahol már elég volna az egy óra is a napi betevő előteremtéséhez. Jön hát a kézenfekvő megoldás… Nem! Nem egy pár száz méteres hosszabbítóra gondolok, hanem arra, hogy a közterületeken igénybe vehető áramforrásokat telepítsen az önkormányzat. A magyar rögvalósággal tisztában levők persze most magukban kuncognak és irónikusan eleresztenek egy “Na persze”-t. Előveszem a realista énem és belátom, hogy ez tényleg nem ebben az évtizedben fog megvalósulni. Nem csak azért, mert ez huszadlagos probléma és nincs rá költségvetés. Ettől függetlenül érdemes eltöprengeni az ötleten, hisz előfordult már a történelemben, hogy valamit őrültségnek tartott a nagy többség, aztán valaki, aki erről nem tudott, egyszer csak megvalósította.

Tegyük fel tehát, hogy az ötlet működőképes. Hogyan is működne ez az egész? Én a következőképp tudnám elkézelni a  rendszert: az áramellátást napelemekkel oldanák meg vagy alultápláltság esetén (ezt a kifejezést használják erre is? :)) a hálózatról. Esőben, hóviharban és éjszaka talán annyian nem vennék igénybe az elektro-spotokat. Amíg valaki nem kezdi el használni a szolgáltatást, addig a dugaljban természetesen nincs áram, ezáltal is védve valamelyest a rendszert a vicces kedvű pajtásoktól. A dugaljokon el lehetne helyezni egy QR kódot, amit mobil telefonnal kéne beolvasni, illetve ha valakinek nincs mobilinternet előfizetése vagy okostelefonja, akkor egy emelt díjas sms küldésével lehet aktiválni a dugaljt. A rendszer használatáért azt gondolom csak egy minimális kvóta túllépése után kéne fizetni. Aki csak mobiltelefont szeretne tölteni vele hetente egyszer azt ne sarcoljuk már meg. Na most a fizetés az megint egy érdekes problémakör. Mivel az aktiváláskor azonosítottuk a felhasználót, így tudjuk mérni azt is, hogy mennyit fogyasztott az illető. Mi történik akkor, ha túllépi az ingyenes keretet, teszem azt hegeszteni jár a városligetbe? A legbiztosabb módszer az, ha van egy előre fizetett egyenlege és amint az lejár, a szolgáltatás is megszűnik üzemelni. Ennél eggyel bonyolultabb megoldás, ha megadja a hitelkártya adatait és a rendszer üzemeltetője megígéri, hogy bizisten nem fogja lenyúlni az illető pénzét, csak az általa fogyasztott elektromos áram ellenértékét. A harmadik és talán legbonyolultabb megoldás a pénzbedobós automaták üzemeltetése, ami annyi kihívást vet fel, hogy nem is érdemes szót fecsérelni rá. Már csak azért sem, mert a világ fejlődése nem ebbe az irányba halad. Ez ügyben talán érdemes inkább egy kis nyugati nyitás.

Sok kérdés nyitott még természetesen, amibe nem fogok most belebonyolódni. Akinek van kedve elmélkedjen rajta, illetve ha lát benne fantáziát zaklassa a pógámesterurat. 🙂

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.