Visszanézve nagyon furcsa mennyi minden tud történni egy év leforgása alatt. Egy teljes világkép változás is kialakulhat az emberben. Olyan lassú folyamat ez, szinte észre sem vesszük. Azt hiszem nálam is bekövetkezett ez. Sok mindent újraértékeltem az év történéseinek hatására. Na de mi is történt idén? Számomra a riogatás éve volt: riogattak itten kéremszépen válsággal, h1n1-el, szerződés felmondással (ami utólag sajnos be is következett). Szerencsére annyira próbáltak meggyőzni, hogy kialakult bennem a védekező készség, ami megóvott a média baromságaitól. Hihetetlen, de idén nem mentem csődbe és ki sem purcantam a h1n1 miatt. Hagyjuk is a médiát! Nagyon pozitív év volt az idei! Történt ugyan olyan dolog is, amire azt mondaná egy kívülálló, hogy szörnyű, de ha a helyemben lenne ugyanezt gondolná: ez volt a legjobb megoldás. Tematikusan végig véve ezt a sok pozitívumot: a jézuska idén belehúzott és kitalált, majd hozott számomra egy tökéletes ajándékot: egy barátnőt. Azt hiszem ennél jobbat nem is kaphatnék, szóval köszi így utólag is! Pár tucat új barátra is szert tettem, aminek szintén nagyon örülök. Ahogy mondtam csőd idén nem volt, sőt, egész jól állok pénzügyileg is, de 2010-ben még többet szeretnék keresni. Mondjuk úgy 100,000,000-ót Szerintem ez egy reális cél A munka egész jól ment ‘09-ben, volt némi tenderworks, document manager és egy kis kmm. Én azért idén mégis beleerősítenék a melóba, hiszen ha jól megy a cégnek, akkor az nekünk, jómunkásembereknek is jó lesz. Tavaly nem fogadtam meg semmit 2009-re vonatkozóan, ami utólag nézve nagy hiba volt. Egyszerűen muszáj valami cél! Idén megfogadtam, méghozzá nem is egyet. Ha sikerül betartani jövőre leírom

Most, hogy próbálok átállni a tudatos létre elgondolkodtam a híreken is. Hogyan befolyásolják az életem? Jók vagy rosszak? Mit kezdjen velük az ember? Arra a megállapításra jutottam, hogy ezentúl teszek magasról a hírekre. Eddig rendszeres index olvasó voltam. Nézzünk körül az indexen és számoljuk össze azokat a híreket amik lényegesen befolyásolják az életünket, majd a pozitív híreket. Őszintén szólva én elég keveset találtam. Egy csomó olyan hír van, ami úgy mond “felkúr”, de ha elgondolkodom, hogy miért is idegesítem magam rájövök, hogy nem tudom, hiszen vagy nem érint a dolog vagy nem tudok ellene tenni. Na de hogy ne csak rébuszokban beszéljek, mondok pár példát, lássuk:

• Az ünnepekkor is aktív a BSA: Konkrétan ez a hír az, ami teljesen lényegtelen számomra mégis idegesít: mi a francot akcióznak ezek karácsonykor, miért nem keresnek normális munkát… stb.
• Érvényben marad a gárda betiltása: Nem ismerem túl alaposan a gárdát, nem tudom, hogy ők most rosszak vagy jók, hisz csak hírekből ismerem a múltjuk, azt meg nem mindíg hiszem el. Azonban mégis idegesít, mivel tudom, hogy ez a szervezet nem teljesen tisztességesen lett bezáratva. És emiatt jön most egy sor mérgelődés.

Szóval itt van 2 példa, aminek elolvasásával máris kering 2 negatív gondolat/érzés a fejemben. Miért? Változtat ez a két hír az én életemen? Hát nem. Két példa, de számtalan ilyen van. Olyat sajna nem tudok csinálni, hogy rákattintok a gombra, ami kiadja a számomra lényeges és/vagy pozitív hangvételű, illetve érzést keltő híreket. Szóval levonom a végső kozekvenciát: a hírek nagyrészét elolvasni felesleges (főleg a bulvárt ), kivéve ha nagyon információ hiányban szenvedünk és nincs miről beszélgetni a szomszéddal Úgy gondolom, hogy ha egy hír helyett elolvasunk egy (weblabor cikket vagy linux man page-t vagy) jó könyvet az sokkal inkább befolyásolja az életünket, mint a fenti hírekhez hasonlók elolvasása.

By the way nem olvasok már híreket 3 napja és jelenthetem: semmi elvonási tünet, remegés és hasonlók, és kevesebbnek sem érzem magam!

Hol is kezdjem, kavarognak a fejemben a milliónyi gondolatok amiket sorba kéne szedni, hogy mindenki megértse miről beszélek. Nemrég vásároltam egy könyvet, Robert Kiyosaki-tól a Gazdag papa, szegény papát. Őszintén szólva rég nem olvastam ilyen könyvet. Sőt, még soha nem olvastam ilyen könyvet. Valami megváltozott bennem mire elolvastam a könyvet. Nagyon sok érdekes és gondolkodtató gondolat van benne. Lényegében a pénzügyi siker eléréséhez szükséges tudnivalókat írja le, de számomra többet jelentett. Nekem valamiféle irányt mutatott hogyan küzdjem le a looser gondolkodásmódot. Ennek hatására ma beszereztem még jópár könyvet ebben a témában, mert rájöttem, hogy ha sikeres szeretnék lenni ezeket a gondolatokat el kell olvasnom, fel kell fognom és alkalmaznom kell. Bár még csak két könyvön vagyok túl, de ebből a kettőből leszűrtem két szerintem nagyon fontos tényezőt, ami biztosan kell a sikeres élethez:

1. Cél: Nagyon nagyon fontos, hogy legyen legalább egy célunk az életben. Ha nincs cél, akkor az életnek sincs értelme. Én most kitűztem pár rövidtávú és hosszútávú célt magamnak, amelyért küzdeni fogok. Egyenlőre még nem tudom, hogy hogyan fogom ezeket elérni, de szerintem ez nem is fontos, a lényeg, hogy megvan az irány. Az egyik hosszútávú célom az, hogy nem akarok alkalmazott lenni egész életemben. Sőt, egy idő után szeretném, ha azt is elmondhatnám, hogy történjék bármi megtudok állni a saját lábamon.
2. Pozitív hozzáállás: már jó néhányszor találkoztam a mindíg aktuális mondással, amit Henry Ford mondott: “Akár azt gondolod, hogy képes vagy rá, akár azt, hogy képtelen vagy rá, mindenképp igazad van.” Hiszek ebben teljes mértékben! Elterveztem, hogy ezután bármibe is fogok bele, nem fogok arra gondolni, hogy mi lesz mégsem lesz jó/jön be.

Amúgy a Kiyosaki könyv elolvasása után másképp tekintek a gazdagokra is. Édesapám állandóan azt sújkolja belém, hogy a gazdagok mind kihasználják az embereket és köcsögök és stb. Nem mondom, hogy nincs ilyen, de szerintem ebben a dologban sem általánosíthatunk. Most inkább úgy látom, hogy ők azok, akik elég bátrak ahhoz, hogy kihasználják a lehetőségeiket. Nem hiszem, hogy azért el kellene ítélni valakit, mert többet akar, mint a másik, sőt… Persze, ha ezt tisztességes úton teszi!

No de elég volt mára, a végén még elkopik a billentyűzet. Olvassátok el mindenképp a könyveket (David P. Schloss – Ne légy tehetetlen, David J. Schwartz – Sikergondolkodás), megéri!

Egy komoly projekt komoly eszközöket igényel. Mivel nekem van most egy komolyabb projektem ezért kellett keresnem egy komolyabb eszközt, nevezetesen egy jogosultság kezelő rendszert php-ben. Még régebben olvastam egy cikket, melyben először merült fel a phpGACL neve. Már akkor elhatároztam, hogy ki fogom próbálni, de mostanáig nem volt alkalmam felhasználni. Elolvastam szépen a manual-ját, és konstatáltam, hogy percek alatt lesz egy profi jogosultság kezelő rendszer a kezemben. Na persze! A manualban az Install rész kb fél oldal képek nélkül, amiböl kiderül, hogy itt bizony hibalehetőség fel sem merülhet. Legalábbis troubleshot részt nem raktak bele ebből gondolom. Én határozottan egy bugba futottam, bár nem phpGACL bugba, hanem MySQL bugba, csakhogy ezt nem tudván túrtam a forráskódot vagy egy órát. A hiba akkor derült ki amikor az SQL dumpot betoltam phpMyAdminba és lefuttattam: Error: 1071 (Specified key was too long; max key length is 1000 bytes). Velem aztán nem fognak kiszúrni egy ilyen hibával! Az adatbázis illesztését átállítottam latin2_hungarian_ci-re, így már lefutott az SQL hiba nélkül. Gondoltam próba szerencse: visszaállítottam az illesztést utf8-ra és csodák csodájára a MySQL-t már annyira nem zavarta, hogy túlléptük az 1000 byte-os álomhatárt. Tehát egy kis összefoglaló:

Hiba: MySQL #1071 hibát dob, ami miatt nem tud települni a phpGACL adatbázisa (vagy egyéb progié)

Megoldás: Az adatbázis illesztését állítsuk latin2_hungarian_ci-re (lényegében bármelyikre, amelyiknél egy karakter kevesebb bájton tárolódik mint az utf8-nál) amíg az adatbázis üres, futtassuk le a dumpot, majd állítsuk vissza az illesztést utf8-ra!

Figyelem! Filozofálás következik!

Mostanság a látszat korában élünk. Boldognak, gazdagnak, híresnek, szépnek próbálunk látszani. Miért? Tényleg azért, mert ez tesz boldoggá bennünket vagy csak elvárásoknak akarunk megfelelni? Mostanság túl sok dolgot azért teszünk, mert elvárják, ez engem frusztrál. Miért kell megfelelnünk állandóan másoknak? Gondolkodom rajta, próbálok ellene tenni, de csak nem megy. Irigylésre méltók a gyerekek, mert ők olyanok amilyenek. Nem akarnak másnak látszani, természetesen viselkednek, nem játszanak szerepeket, csak hát ugye ez felnőtt korban már nehéz. Mit fognak gondolni mások? Ez az egyszerű kérdés sokszor felmerül és változtat meg sok mindent. Többnyire a válasz az, hogy leszarom, de valójában nem. Esetleg néhányszor igen, de a tudatalatti ilyenkor is dolgozik. Talán félünk, hogy a valódi énünket nem is kedvelnék annyira a barátaink vagy miért kell ez a sok púder? Ha ezt a média csinálja tényleg, akkor idióták vagyunk, nem gondolkozunk, hagyjuk, hogy totál idegen emberek irányítsák az életünket. Én ezt nem akarom, de önkéntelenül is lapátolják az arcomba a sok marketing szöveget. Mostanság a látszat nagyon fontos, hisz kit érdekelsz, ha nem vagy szép, gazdag, népszerű, vicces, stb.? SENKIT! Ez lehet az oka, hogy belemegyünk ebbe a játékba, legalábbis én így érzem. Szívesen kipróbálnám egyszer milyen lehet maszk nélkül! Na majd talán egyszer…

Elég sokat szoktam blogokat olvasni és természetesen a kommentelők reakcióit is. Gondolom aki hasonlóképp szereti a blogokat, az láthatja, hogy magyarországon 3 részre szakadt a kommentelő társadalom: 1. Aki (általában negatívan) értékeli a posztot 2. Aki az előző csoportot leugatja 3. A békítő, illetve értelmes kommentelő (sajnos ők vannak a legkevesebben). Egyrészt ez jó, mert jól indul/folytatódik a napom, röhögök rajtuk egy jót, másrészt szánalmas és elszomorító, mert a kommentelők nagy része a poszt elolvasása után nem azon gondolkozik, hogy értelmesen hozzászóljon a témához, hanem keresi, hogy mibe köthet bele a hozzászólásokban. A nézetkülönbség már-már fenyegetőzésekbe torkollik, holott azért egy-egy posztot vagy hozzászólást nem kellene ilyen komolyan venni. Általában az egészet a magyar mentalításra szoktam fogni, hisz a való életben is ennyire “összetartóak” a magyarok. Szerencsére azért a névtelenséget nyújtó maszk mögül előbújva nem olyan nagy a pofája az embereknek, mint a blogokon, különben már polgárháború lenne . Mindenesetre nyitok egy új kategóriát “Na ez így nem jó” névvel a kevésbé élménydús napokra, amiben leírom majd a frankót!

Sokat gépelsz? Szeretnél mégtöbbet ugyanannyi idő alatt vagy ugyanannyit kevesebb idő alatt? Számodra jól jöhet a Texter nevű tool. A program úgy működik, hogy a Texterben rögzítesz egy nevet és a hozzá tartozó behelyettesítendő szöveget. A windows-ban globálisan figyel a program és amint beírod a megadott nevet és megnyomod a “trigger” billentyűt (az alapbeállítás a tab) már be is szúrja a behelyettesítendő szöveget.

Persze túlmutat a program funkciója ezen egyszerű feladaton. Vannak beépített változók, amelyeket a helyettesítő szövegbe írhatunk:

• %c – az adott helyre beszúrja a vágólapon levő tartalmat
• %| – az adott helyre ugrik vissza a kurzor, a helyettesítő szöveg beszúrása után
• %t – az adott helyre beszúrja az időt az alábbi formában: 1:30 PM
• %dl – az adott helyre beszúrja hosszabb formában az időt, pl.: Friday, March 09, 2007
• %ds – az adott helyre beszúrja rövidebb formában az időt, pl.: 3/9/2007

Ezenkívül van “haladó” mód is, ha a behelyettesítő szöveg típusának a “script”-et adjuk meg. Ekkor billentyű kombinációkat használhatunk:

• Módosító billentyűk:
  • ^ = Control
  • + = Shift
  • ! = Alt
  • # = Windows
• Használható billentyűk:
  • {Up} = Fel
  • {Down} = Le
  • {Left} = Balra
  • {Right} = Jobbra
  • {Home}
  • {End}
  • {Enter}
  • {Space}
  • {Delete}
  • {BS} = Backspace

Ennek megfelelően egy Control + C például így néz ki: ^C. Adódhat olyan eset, amikor script módban be kell szúrnunk speciális karaktereket (mint például a felkiáltójel vagy plusz jel). Ilyenkor a megfelelő karaktert kapcsos zárójelek közé kell tenni.

A program egyetlen hátránya az, hogy windows alatt érhető csak el (XP és Vista alatt tesztelve)!

UPDATE: A program összeakad a Google Desktoppal!

Valami igen ronda dolog történt a MySQL belsejében aminek következtében az egyik adatbázisom egyik táblájához bárminemű hozzáférés esetén (DESCRIBE, SELECT, INSERT…) a MySQL service leállt a windows-ban. Sajnos nem vagyok túl profi ilyen téren, szóval a látszólag egyszerűbb megoldást választottam mégpedig a reinstall-t. Minden szép és jó lett volna, ha itt is minden úgy működik, ahogy annak kellett volna. MySQL feltelepült minden hibaüzenet nélkül, de a szerver konfig programban már a service-t nem tudta elindítani. Ilyenkor azt lehet csinálni, hogy a MySQL gyökérkönyvtárában megnézzük a {Számítógépnév}.err fájlt és értelmezzük (vagy nem ). Ez a log fájl megerősített abban, hogy valami konfigurációs beállítás hiányzik a drágámnak. A következő 3 órát most nem ecsetelném, sűrű wtf-zés közepette azonban eszembe jutott a lehető legprimitívebb megoldás: letöltöm a zip formátumú csomagot és felülírom vele az eddigieket, így meglesz biztosan minden fájl. Csodás! Majdnem működött is, már csak a my.ini-ben kellett átírnom a MySQL data könyvtárát, mert a zip-es csomagban az a data könyvtárban helyezkedett el, nem pedig a gyökérben. Tádá, és működik!

Jó rég nem írtam már, de most már muszáj valamit írnom. Fontos téma merült fel bennem az utóbbi napok-hetek történései miatt. Alapvetően bízom az emberekben, sőt azt hiszem túlságosan is, de arra eszméltem rá mostanában, hogy a valóság néha teljesen más, mint amit hiszek. A látókörömben van egy-két olyan ember, akik két- vagy többszínűek, attól függően, hogy önös érdekeik mit diktálnak. Sajnos ezen tulajdonsággal kénytelenül együtt jár az is, hogy a tulajdonság hordozója kénytelen a hazugság talajára lépni. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én ezt nem tudom tolerálni. Szereten az egyenességet, ha valami nem tetszik én azt megmondom és egy másodpercig sem gondolkodok azon, hogy vajon most milyen hátránnyal fog járni a közlendőm. Persze itt korántsem arra gondolok, hogy a másik fejéhez vágjuk, hogy mekkora orra van vagy milyen görbe lába. Furcsa számomra, hogy vannak olyan emberek (de még mennyien), akik szemrebbenés nélkül képesek átverni a másikat, tudva azt, hogy ebből a másik félnek kára származik, sőt örömforrsáként szolgál számukra ez a tett. Az ilyen emberek nagy részét ki tudom szűrni, ahogy azt tettem eddig is, de vannak, akik ezt a dolgot annyira mesteri szinten űzik, hogy képtelen vagyok eldönteni, hogy a körülmények miatt vetődött fel bennem, hogy az előbb említett ember-csoportba soroljam vagy valóban szárad valami a lelkén. Úgy tűnik az emberek kezdenek kifordulni önmagukból, bár ez az általánosítás lehet, hogy csak a rossz tapasztalataim miatt van. Manapság a becsület csak egy elcsépelt fogalom, a gyakorlati kivitelezés már rég nem divat. Nagy valószínűséggel ennek köze van ahhoz, hogy a ránk hatással levő tényezők miként formálnak minket. Egy a sok közül a média, amiből árad az eszme, hogy a sikeresség az anyagi javakból ered és ha nincs 130 cm-es LCD tévéd vagy 15 milliós autód, akkor bizony te csak egy vagy a sok közül. Na de ha kifejteném a teljes nézetemet, akkor nektek jó sok olvasnivalótok lenne, nekem meg bizonyosan begyulladna az ujjam a sok gépeléstől.

Hadd kedveskedjek ma egy kis fejtörővel. Elég hasznos időtöltés. Tehát:

5 különböző színű házban 5 különböző nemzetitégü ember lakik. Mindenki más cigit szív, mást iszik, és mindenki különböző típusú állatot tart. A kérdés az, hogy ki tart halat.
Az alábbi állítások igazak:

• Piros házban lakik az angol.
• A svédnek kutyája van.
• Teát iszik a dán.
• A zöld ház a fehértől közvetlen balra található.
• Kávét iszik a zöld ház tulajdonosa.
• A Pall Mall cigit szívó madarakat tart.
• A sárga ház tulajdonosa Dunhill-t szív.
• Tejet iszik a középső házban lakó.
• A norvég lakik az első házban.
• A macskatartó mellett lakik a Blends-et szívó ember.
• A lótulajdonos mellett a Dunhill-t szívó lakik.
• Sört iszik, aki Blue Master-t szív.
• Prince-t szív a német.
• A norvég háza a kék ház mellett van.
• A Blend-et szívónak szomszédja az, aki vizet iszik.

Jó szórakozást!