Történések

Habár ma egész nap gépeltem, most mégis arra vetemedtem, hogy írjak pár sort, ezt kell tennem. A legutolsó személyes bejegyzésem óta rengeteg dolog történt velem. Hirtelen nem is tudok felidézni mindent, de kezdem azzal, ami a legelőször az eszembe jut, a legjelentősebb. Kiköltöztem a koliból 4 év után! Egyrészt örülök, hogy van egy saját kecóm most már, bizonyos fokú biztonságérzetet ad, másrészt szomorú vagyok emiatt. Az eddigi legjelentősebb 4 évemet tudhatom a hátam mögött. Olyan tapasztalatokat szereztem, olyat éltem át, olyat tanultam, ami meghatározó volt és lesz örökre és én ezért nagyon hálás vagyok minden ott lakónak. Rengeteg új ismerőst szereztem a KCSSK-ban, jófej embereket, morbidokat és zseniket. Volt ott öröm és bánat is, de a legfőbb, hogy mindíg volt akivel ezt megoszthattam. Teljesen átalakult a személyiségem – érzésem szerint pozitív irányban – a 4 év alatt.
A kolival viszont egy probléma van: az ember ott még nem teljes értékű ember (szerintem).
Az élet megy tovább, alkalmazkodnom kell az új körülményekez. Az új lakás nagyon bejön, rengeteg hely van, igényes és a legfontosabb hogy szabadnak érzem magam itt (furán hangzik, de a koliban mindíg volt bennem egy olyan érzés, hogy kirakhatnak, mert ugye illegális bevándorló voltam és hiába ismertek a portások meg mindenki ezer éve, akkor is azt éreztem amikor beléptem a koliajtón, hogy lehet, hogy most rájönnek, hogy nem itt lakok és kivágnak). Azért tetszik ez a lakás, mert tök üres volt a berendezése (azaz nem is volt ) és így a saját ízlésemnek megfelelően alakíthatom ki a környezetet, ami számomra fontos. Nem tudnék lakni egy olyan helyen, ami be van rendezve a szocialista időkből fennmaradt, nyikorgó, retró színekben pompázó bútorokkal. Három hetes egyedüllakásom konklúziójaként megállapítom ismét, hogy a tárgyak, a pénz nem fontosak, egyedül az ember a fontos. Rohadtul hiányzik az ökörködés a Rolival, a szomszédolás, a my-os összejövetelek. Remélhetőleg, ha találok valami jósrác lakótársat, akkor nem fogom ezt érezni.
Most ráálltam az ismerkedés témára (főleg nőkkel) és azt hiszem ez az a téma, amit ha mesterien fogok űzni, akkor teljes lesz az életem. Már látom is lelki szemeim előtt, amint nem lesz időm unatkozni, mert annyi ismerős vár, hogy elhúzzunk party-zni, ökörködni, sportolni, stb. Remélem ez minél előbb be fog következni, habár én most ezen 100%-osan pörgök. Szerencsére nem kell egyedül “bejárnom az utat”, van egy hihetetlen jó közösség (pua.hu), akik ebben segítenek (és persze ez visszafelé is érvényes).

Feel the power

Sziasztok! Gondolom mindenki izgatottan várja, hogy mi történt velem az elmúlt időszakban. Be kell valljam nem sok minden. Lehet ez az öregedés jele? Remélem nem. Na de tényleg! Szóval az van, hogy mondjuk felkelek reggel 10 felé, megiszok valamit majd kezdődik a munka. Gépelek ezerrel este 6-7-ig, utána pihenés, ami nem túl aktív: gép előtt ülök vagy pedig olvasok valami érdekeset. Ha még van munkamorál, akkor ezután következik a 9-10-ig tartó ismételt kódolás (igaz milyen izgalmasan hangzik), amit a felüdülést és egyúttal a külvilággal egyetlen kapcsolatot jelentő kondizás követi. Őszintén szólva nem csak unalmasnak hangzik, hanem az is! Hiszem azonban, hogy a mostani erőfeszítéseknek a jövőben meglesz az eredménye. A munkába ölt energia reményeim szerint megfog térülni nemsoká, a tanulásnál pedig fel sem merül bennem az, hogy értelmetlen. Most olyasmit tanulok amit azt hiszem minden iskolában kellene: személyiségfejlesztés.  Épp T. Harv Eker – A milliomos elme titkai c. könyvet bújom, nagyon jó. Tök rövid, viszont annál tartalmasabb. Úgy gondolom, hogy valóban jelentős változást hozhat az egyén életében, ha alkalmazza a leírtakat. Amúgy ezzel kapcsolatban van egy vágyam: kíváncsi lennék egy olyan felnőttre, akit gyerekkorában ezoterikus és a könyvben megjelenő gondolatokkal táplálják. Én úgy képzelem el, hogy egy rendkívül sikeres, magabiztos személy lenne. Ha gyerekem lesz egyszer (majd 50 éves koromban ) biztos vagyok benne, hogy így nevelem. De most térjünk rá a cím sugallta témára…

Ma annyira jól ment a kondi, érdekes volt. Régebben inkább nyűgnek éreztem elmenni, de logikusan végiggondolva sokszor a kondi javára billent a mérleg a lustulás helyett. De ma más volt: izomlázam volt mindenhol, k*va hideg volt kinn és bőven akadna is tennivaló, de úgy látszott kicserélték a tesco gazdaságos elemeket duracellre, mert senki nem tudott volna ma lebeszélni az edzésről. Többek között azért is, mert nagyon bejön az új terem a modern és dizájnos megjelenésével, a szimpatikus pultosával és a többé-kevésbé jófej tagjaival.  Terveim szerint ha megmarad év végéig a lelkesedés (márpedig miért ne maradna meg?) akkor év végén 10 kilóval izmosabb leszek. Lényegében ez lenne az ideális testtömeg, melyet ha elérek nem fogok tovább tömegelni, csak kidolgozni a meglevő izmokat. Szép cél azt hiszem és tartható. Ez az idei évemre az egyik fogadalmam. Ha valaki esetleg társunkul szegődne (Bende a másik kemény legény ) annak igazán örülnék. Tessék mozogni, mert az okosak szerint az hasznos (meg szerintem is)!

Minden jó és szép :)

Ha lenne egy grafikon, ami az életem szakaszaiban levő boldogság indexet jelzi ki, akkor úgy érzem az utóbbi hónapokban új értelmet nyerne rajta a magas index szám. Nem egyszerűen napokról beszélek, hanem havi bontásra gondolok. Úgy tűnik az életem minden területén összejönnek a dolgok. Azt gondolom, hogy ez a pozitív gondolkodás miatt van, amit az egyik post-omban leírt filmnek köszönhetek. Aki nem hisz benne az próbálja ki, tényleg csak egy karnyújtásnyira van a cél. Most hálát érzek, sok mindenki felé, hogy ilyen szerencsés életem van, megpróbálom meghálálni, amint lehetőségem lesz rá! No de elég volt a nagy szavakból!

Más: találtam egy elég jó Bryan Adams koncert felvételt, a Summer Of 69 c. szám hallható rajta. Nekem eddig Ő az első olyan előadó, akinek szerintem nem kell napokat töltenie a stúdióban a hangja feljavítása végett, élőben is ugyanolyan, mint a felvételeken.

Helyzetjelentés

Végre megváltozott a blog designja, mert már eléggé untam a másikat. Még pár dolgot át kell szabni, de alapvetően szerintem jól néz ki ez az új. Úgy tűnik időhiány miatt a régebben említett konstrukciót most nem tudom megcsinálni. A WordPress egyenlőre tökéletesen kielégíti az itteni igényeket, sőt…

Délután lehúzok a Kopaszi gátra készíteni pár remekbeszabott képet, úgyhogy sűrűn figyeljétek az oldalt!

Új gép

No hát elérkezett annak az ideje, hogy nagyobb sebességre váltsak számítógép téren. Ha minden jól megy, holnaptól egy asztali konfiggal leszek gazdagabb. Az lesz a felállás, hogy az asztalit fogom használni nagyjából mindenre, ha viszont muszáj vinnem magammal a gépet (bemutató vagy ha hazatévedek), akkor jó szolgálatot fog tenni a laptop. Hogy miből is áll az új konfig?

• Alaplap: Asus P5B Premium
• Processzor: Intel Core 2 Duo E8400
• Memória: Geil-Ultra 1066Mhz 4GB Kit (2×2 Gb)
• Háttértár: 2 db Samsung 250 Gb-os SATA II-es vinyó RAID 0-ban
• Videókártya: Sapphire Ati Radeon HD4850 Full
• Táp: Thermaltake TR2 W0093 500W
• Ház: Spire SP-ATX-PALU/S Pininfarina (ezüst)

Ezenkívül még szeretnék valami frankó pocesszor hűtést is a gépbe, mert az eredetileg 3 Gigahertzes procit felhúzom 3.6-ra (ahogy olvastam a fórumokat ezt tartósan bírja egy jó hűtéssel).

Régiek

Mit tehet az ember negyed 3-kor, mikor semmi kedve aludni? Én konkrétan most elkezdtem böngészni régebbi fotók között, elég jó érzés volt látni őket. Aztán akarva-akaratlanul eljutottam az egyik közösségi oldalra, ahol már régen nem jártam (nevezetesen myVip), és gondoltam, ha már ott vagyok körbenézek, hogy s mint vannak a volt osztálytársak, haverok. Egy dolog közös mindegyikőjükben: megváltoztak… Telnek a hónapok, évek, úgy hogy közben nem tartom a kapcsolatot velük, így sokkal szembetűnőbb a változás. Egy csomó fiú ismerősöm sportként a testépítést választotta, illetve folytatta. Emlékszem gimiben Mazzag Dani hozta divatba és akkor mindenki rászokott. Szerencsére vannak akik egész komoly eredményeket is elértek benne. Én sajnos lemaradtam tőlük… Tök frankó dolog így visszanézni a régieket, előhoz egy csomó régi sztorit a fejemben. A poszt végén bemutatnám 17 éves önmagam és Ricsi barátom, amint éppen vedelünk: